Rajongók írják a Második részről:: A Klónok lerohantak minket

Elkezdődött ...

Igen most már feltartóztahatatlanul robog az egykori modestoi fiatalember sikervonata vagy inkább sikersiklója egy újabb olyan állomás felé, amely mint már oly sokszor most is először igen erős érzelmeket váltott ki az emberekből.

Először csak objektív szemlélőként csendes nyugalommal fogadtam a híreket a forgatásról, szereplőkről, helyszínekről, kosztümökről. Békés beletörődéssel tapasztaltam, hogy már csak egy hónap van hátra. És egyszerre nem tudtam levenni a szemem a monitorról, ami netet pásztázta hírek után és szinte mindent megnéztem, amit a filmmel kapcsolatban elmondtak vagy bemutattak a tv-ben. És íme itt vagyok a moziban, várom a híres kék betűvel írt kezdősorokat: Régesrég….. Filmszakadás.

Nem tudom mi történt közben, de még a kukoricáról is megfeledkeztem. John Knoll, Denis Muren, Rob Coleman és még sorolhatnám azok neveit, akik felelősek ezért a döbbenetes érzékcsalódásért, amit „ellenünk” elkövettek.

A történet mesélés igen dinamikus és több helyszínen peregnek az események. A jelenetek tökéletesen össze vannak fényelve ami egy digitális produkciónál azt gondolnánk nem nagy ügy de ez óriási feladat egy vegyes szereplőkkel készült film esetén. A film megszolgálta a ráköltött több, mint 139 millió dollárt. Óriási terek, monumentális alkotások, szép tájak, lenyűgözően stílusos megoldások és olyan akció, amilyen még nem volt vetítővásznon. És tényleg lehet szeretni az emberi vonásokban gazdag Anakin Skywalkert, akit csapás ér csapás után. John Williams mesés melódiái csendülnek fel megfelelő helyen és időben. A főtéma és szerelmi szál erőteljes, de szépen kiegyensúlyozza a filmet. A hangulat a témának megfelelően kissé komor (színek, helyszínek, ruházat, muzsika), de valami döbbenetes formai gazdagságról tesz tanubizonyságot.

Az első érzésem az volt, hogy újra és újra meg kell nézni, mert ilyen mérhetetlen mennyiségű látványt egyszrre nem lehet befogadni, aztán már vágyakozást éreztem, hogy láthassam én is azokat a világokat, amelyeket önmagának teremtett, álmodott, rendezett meg az a modestoi miszter.

Köszönjük George!